Nem az a legnagyobb boldogság, ha elérjük, amire vágyun

(F)elszámolás…

Kzzétéve 2018.07.15. | Szerz: mGabi

Kedvesek,

akik a kezdetektl olvastátok Sára blogját, ami még a Blogteren indult, azután a Freeblog-on volt olvasható, és végül saját domaint és tárhelyet kapott cégünk webkiktjében:

bezárunk.

A dntésben erteljes szerepet játszik, hogy csütrtkn – els fokon – elveszítettük a hat éve folyamatban lév kártérítési pert; valamint az, hogy Sára állapota – kimondva vagy kimondatlanul – romlásnak indult, már nem várjuk a csodát.

A htmágneses oldalunk már egy éve megsznt, most megsznik a pelenkatorta oldal is és bezár a blog.
10 év alatt 780 bejegyzés íródott, 2481 hozzászólást kaptunk. Volt sok dühngés – orvosok és hivatalok miatt, eljhettetek velem és Sárával Barcelonába, megszületett a két kislányka – volt, hogy kértünk és próbáltunk adni – információt sorstársaknak.

10 év.

Elfogyott a lendület; és egy bloggal a legrosszabb, ami megtrténhet, hogy az írói sorsára hagyják. Ha már így alakult, a bezárás mellett dntttünk. A blog a domain () fennmaradásáig olvasható marad; a like és komment lehetségeket pedig kikapcsoljuk.

Ksznjük, hogy velünk voltatok.

Reni és Gábor

Kategória: Egyéb |

A Mia láb-sztori…

Kzzétéve 2018.04.20. | Szerz: mGabi

Szerdán vidéken dolgoztam, egész nap. Csibe hív telefonon, hogy Mia esett egy nagyot és azóta nem bír vele, sír folyamatosan, nem áll lábra. Hazaértem négy óra krül, elmentem Belláért az oviba, és ott találkoztunk – Csibe kocsiban hozta Miát. Négyesben, Sára nélkül elmentünk fagyizni és sétálni és semmi sem utalt arra, hogy itt komoly baj van.

Miát otthon sem lehetett lábra állítani, azonnali ordítás volt a reakció.

Tegnap reggel Csibe elvitte a kicsi lányt a helyi rendelbe, de ott nem tudták ellátni, azonnal a Péterfi Kórház Rendelintézetébe (=Fiumei úti Országos Baleseti és Sürgsségi Kzpont) irányították. Hazamentem érte és elautóztunk a Keleti pályaudvarhoz. s volt parkoló az épület eltt. Sajnos a hely ismers, itt varrták ssze a tenyeremet 22 évvel ezeltt, amikor beleállítottam a kést… Bementünk a kapun, majd le, a traumatológiára (a békásmegyeri rendelbl a sebészetre irányítottak, az a negyedik emeleten van).

Bejelentkeztünk az “Akut” eseteket fogadó ablaknál és elsétáltunk a gyermekrendelhz, ahol heten vagy nyolcan voltak elttünk. Fél óra múlva kijtt egy nvérke és megkérdezte, hogy mi a baj (Mia baj…?). Kaptunk tle egy rntgen beutalót; át is sétáltunk és ott egy hatalmas tmeget láttunk. Szerencsére nem, vagy nem csak a rntgenre vártak. Tíz perc múlva Mia a vizsgálóasztalon volt, próbáltam megfogni, amíg a felvétel elkészül. Egyet szembl, egyet oldalról és kész. Mindkett elsre jó lett.

Visszamentünk a gyermekrendelhz és nemsokára be is jutottunk egy fiatal doktorhoz. Megmutatta a felvételt: részleges trés a bal lábszár mindkét (síp- és szárkapocs) csontján. Mehetünk a gipszelbe és is jn segíteni.

A gipszel pont szemben van a rendelvel, egy viszonylag nagy váróterem másik oldalán. A gipszmester negyed óra alatt remek kis csizmát faragott Miára, aki persze ordított, pedig a mvelet kzben az lemben tartottam, csak a lába volt az asztalon.

A száradó és emiatt jó meleg gipsszel még egy fél órát vártunk az ambuláns lapra, kzben Mia elaludt a kezemben. Megkaptuk a papírt – kontroll jv hét pénteken ugyanitt – és eljttünk a balesetirl…

…hogy mi trtént pontosan? Az egyetlen lépcsfok, ami a lakásunkban van, azon lépett le Mia, kezében egy plüsskutyával. A lépcsn egy vastagabb sznyeg van, azért, hogy a járóképes aprónép ne verje oda magát, ha elesik. Ebben botlott meg a lányka, és emiatt valószínleg nem talpra, hanem oldalt lépve ért talajt. Ez elég is volt a csontocskáknak, hogy feladják a harcot…

Kategória: Egyéb |

A kormány ablakába soha nem süt be a nap – V2017

Kzzétéve 2017.12.31. | Szerz: mGabi

Lejárt. Megint.

Sára parkolókártyája.

A tavalyi cirkuszból okulva, még év kzben beszereztünk egy 5 évre szóló tartós beteg igazolást. Most ezzel, egy fotóval és Sára irataival az asztalon felhívtam a Harrer Pál utcai kormányhivatalt (régebben lásd: ocsmányiroda). Fel is vették – harmadikra. A recepciós hlgy nem tudott segíteni abban, hogy mit is kell vinnem, illetve Sára nélkül megoldható-e a dolog, de elkérte a telefonszámom és visszahívást ígért… s visszahívtak! Fél óra múlva csrgtt a telefonom és a kormányablak illetékes munkatára jelentkezett. Azt mondjuk sem tudta, hogy Sára nélkül hogy megy ez, de megkérdezte az osztályvezettl. Nem változott tavaly óta: a háziorvos igazolja, hogy Sára – Sára. Pedig a kép ugyanaz. A személyi igazolványon is. A régi kártyán is. De ez nem elég, vagy orvosi pecsét vagy Sára személyesen.

s egyébként miért most karácsony eltt, de hamár, akkor másnap délután félt. Oké…